Kora újkor

Question	Answer
ültetvény	Olyan nagybirtok, melyen többnyire egyfajta, intenzív munkát igénylő növényt (pl. dohány, kávé, gyapot) termesztenek piaci értékesítésre. Az amerikai kontinensen terjed el, és kezdetben főleg rabszolga-munkával művelték meg.
tőke	Olyan a termeléshez szükséges eszközök (termelési eszközök), pl. pénz, nyersanyag, szerszámok, melyeket az ember azért fektet be egy vállalkozásba, hogy velük új javakat hozzon létre és haszonhoz jusson.
kapitalizmus	Más néven piacgazdaság: olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, azokat haszon elérésének céljából működtetik, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.
világkereskedelem	A nagy földrajzi felfedezések nyomán területileg kiterjedő, s árumennyiség tekintetében is jelentősen növekvő távolsági kereskedelmet leíró fogalom. A világkereskedelem megjelenése nem csak mennyiségi, hanem minőségi változás is: az intenzívebb kereskedelmi kapcsolatok révén a kontinensek és a kontinensen belüli régiók gazdaságai mindinkább egymásra utaltak, s gazdasági folyamataik egyre erősebben hatnak egymásra.
abszolutizmus	Kormányzati forma (rendszer) a kora újkori Európában (XVI–XVIII. század). A törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom az uralkodó kezében egyesül, intézmények, testületek hatalmát nem korlátozzák. Az uralkodó az ország egész területén érvényesíti hatalmát. Ehhez a következő eszközöket használja: a rendek háttérbe szorítása; növekvő, állandó uralkodói jövedelmek; uralkodótól függő, szakképzett bürokrácia, uralkodótól függő zsoldossereg; államegyház létrehozása; valamilyen mértékben az gazdaság működésébe is beleszól.
reformáció	A katolikus vallás és egyház megújítására irányuló mozgalom, amely a XVI. században kezdődött, s végül a katolikus egyháztól független új egyházak kialakulásához vezetett.
protestáns	A reformáció során a katolikus tanításoktól eltérő tanokat hirdető vallások, illetve a katolikus egyháztól szervezetileg is elkülönülő egyházak összefoglaló elnevezése. A név onnét ered, hogy a speyeri birodalmi gyűlésen (1529) Luther követői tiltakoztak (protestáltak) a vallásgyakorlatukat tiltó határozatok ellen. A legfőbb protestáns egyházak: evangélikus, református, antitrinitárius (unitárius), baptista, anglikán stb.
evangélikus	A reformáció lutheri irányvonalát képviselő protestáns egyház, lutheránus vagy ágostai hitvallású egyháznak is nevezik.
református	A reformáció ún. kálvini irányvonalát követő protestáns egyház, illetve ennek az egyháznak a tagja. Nevei még: helvét, kálvinista.
ellenreformáció / más megközelítésben katolikus megújulás	A pápa által kezdeményezett mozgalom a XVI–XVII. századi Európában. Célja egyrészt a reformáció térhódításának megakadályozása, a reformáció visszaszorítása. Ehhez igénybe vettek adminisztratív eszközöket (pl. tiltott könyvek jegyzéke, protestánsokat korlátozó törvények) és az inkvizíciót. Az ellenreformációban jelentős szerepet játszott a jezsuita rend. Másrészt bizonyos mértékig a római katolikus egyház is megújult. Ezt a folyamatot a tridenti zsinat indította el. Fontosnak tartották, hogy az egyházat képzett, erkölcsös életű püspökök és papok vezessék.Átvettek a reformációtól olyan módszereket, eszközöket, amiket az sikerrel alkalmazott: könyvnyomtatás, iskolázás, viták. (Ugyanakkor a zsinat semmilyen hitelvi, liturgiai változást nem fogadott el.)
jezsuita	Jezsuita rend, Jézus Társasága: Loyolai Szent Ignác spanyol katonatiszt által alapított római katolikus szerzetesrend. A pápa 1540-ben engedélyezte működését. Fő feladata a katolikus hit és az egyház védelme. A rend erősen központosított (vezetője a Rómában székelő generális), és fő parancsa a feltétlen engedelmesség az elöljáróknak. A jezsuiták korszerű és színvonalas képzésben részesültek, amelynek fontos része volt a vitakészség fejlesztése. A rend vezető szerepet játszott az ellenreformációban. A jezsuiták sok királyi, fejedelmi udvarban voltak gyóntatók és a gyerekek nevelői, így nagy politikai befolyással rendelkeztek.
barokk	Művészeti stílus és művelődéstörténeti korszak. A XVI. század második felétől (Itáliából kiindulva) hódított teret, és a XVIII. század végéig az uralkodó stílusirányzat volt Európában. Terjedése összefüggött a katolikus megújulással, az ellenreformációval, de van protestáns ága is. A barokk elnevezés az olasz „barocco” szóból ered, melynek jelentése: különös, szabálytalan, szokatlan. Építészetben a monumentalitásra törekvés, az épületek díszítésében és a képzőművészetben a mozgalmasság, a szín- és formagazdagság, a fény–árnyék játéka, az ünnepélyesség jellemzi. Tipikus barokk építészeti elemek a csavart oszlopok, a csiga- vonal, a hullámzó homlokzat. Az ünnepélyességet, a gazdagság érzését fokozza a bőséges aranyozás. Jelentős barokk zenei alkotások (Vivaldi, Bach, Haydn) és eposzok is születtek hozzá kötődően.
manufaktúra	Kézműves technikán alapuló tőkés üzem és vállalkozás. Nyugat-Európában XVI. századtól terjedt el, Közép-Európában a XVII. századtól. Létrejöttének feltétele a befektethető pénz (tőke) és a szabad munkaerő. A pénzét gyarapítani akaró vállalkozó (tulajdonos) biztosítja a termeléshez szükséges nyersanyagokat, szerszámokat és a műhelyt, s fizeti a terméket előállító dolgozókat (bérmunkások). A munkavégzéshez nincs szükség hosszú tanulásra (mint pl. a céhnél), mert a munkások részfeladatokat végeznek el: jellemző a műhelyen a belüli munkamegosztás. Az áruk minősége az egyre specializáltabb szerszámok miatt jó, de legtöbbször nem kiváló. A munkamegosztás miatt és azért, mert nincsenek szigorú céhes kötöttségek, a manufaktúra a céhnél többet és olcsóbban termelt.
vetésforgó	Földhasznosítási (művelési) mód, amelyben a nyomásos gazdálkodástól eltérően a megművelt terület egészét bevetik. A föld termőképességét pihentetés helyett trágyázással és a talajt különbözőképpen hasznosító növények váltogatásával (innen a vetésforgó elnevezés) biztosítják. A vetésforgóhoz éppen ezért kapcsolódik az istállózó állattartás és a talajt jelentős mértékben javító pillangós növények (borsó, bab) termesztése.
anglikán	Az angol államegyház, mely a reformáció nyomán, a XVI. században jött létre. Kialakulásának első lépése, hogy az angol egyház elszakadt a pápától (1534), és feje az angol király (VIII. Henrik) lett. Megmaradt a püspöki szervezet, de a főpapi esküt a királynak tették. Megszüntették a szerzetesrendeket, s földjeiket a kincstár eladta. Bevezették az angol nyelvű igehirdetést. Később, I. Erzsébet uralkodása alatt alakították ki az anglikán hitelveket, amelyek sok kérdésben a kálvini reformációelveihez hasonlítottak (pl. úrvacsora, szentségek).
puritán	"tiszták": angliai reformációs mozgalom a XVI–XVII. században. Követői a katolikus vallásra emlékezető szertartásoktól akarták megtisztítani az anglikán egyházat, s meg akarták szüntetni annak hierarchikus szervezetét (püspöki egyház). A puritánokat vallási és erkölcsi szigor, aszketikus életszemlélet jellemezte. A polgárháború idején a király ellen léptek fel, s több irányzatra bomlottak
Jognyilatkozat	Az angol alkotmányos fejlődés fontos dokumentuma, melyet a Stuartok elűzése után (dicsőséges forradalom) Anglia trónját elfoglaló Orániai Vilmossal fogadtatott el az angol parlament, 1689-ben. Biztosította a polgári szabadságjogokat és megfogalmazta a királyi hatalom korlátait, a parlament jogait, vagyis az alkotmányos monarchia alapelveit.
alkotmányos monarchia	Kormányzati forma, mely a XVII–XVIII. századi Angliában alakult ki. A király hatalmát a parlament által elfogadott alapvető törvények (alkotmány) korlátozzák. A törvényhozó hatalom és a pénzügyek a parlament kezében vannak. A kormányt (végrehajtó hatalom) a király nevezi ki, de tevékenységét a parlament ellenőrzi. Az angol alkotmányos királyság alapelveit Jognyilatkozatban fogalmazták meg ( „a király uralkodik, de nem kormányoz”).
merkantilizmus	A XVI–XVIII. században jellemző gazdaságpolitika, mely szerint az ország gazdagsága elsősorban a külkereskedelem hasznából származik. A merkantilisták arra törekedtek, hogy több árut adjanak el külföldön, mint amennyinek a behozatalára rákényszerülnek (aktív külkereskedelmi mérleg). Ennek érdekében szigorú védővámokkal korlátozták a behozatalt, és támogatták a kivitelt. Fejlesztették a kivitelre (exportra) termelő ágazatokat, vállalkozásokat. A merkantilizmus legismertebb képviselője Colbert.
gyarmatosítás, gyarmat	Szűkebb értelemben az európai hatalmak Európán kívüli hódításai a XV. század végétől a XX. század elejéig. A gyarmatok nem rendelkeznek önállósággal, igazgatásukat a gyarmattartó ország (anyaország) látja el, s a cél a gyarmatok erőforrásainak (pl. ásványkincsek, növények) kiaknázása. A legfontosabb gyarmatosító hatalom a XVI. században Spanyolország és Portugália, majd mellettük megjelent Hollandia, Anglia és Franciaország is.
szekularizáció	az egyházi javak kártérítés nélküli elvétele, világi kézre adása
úrvacsora	a protestáns egyházak egyik szentsége, a két szín alatti áldozás
árforradalom	Az Európába beáramló nemesfémtömeg miatt a nemesfém értéke csökken, ezért az árak emelkednek, de nem egyformán – az élelmiszerek ára jobban, mint az iparcikkeké. Ez utóbbi oka: Európa nyugati felében az ún. 14. századi válságból való kilábalás után a népesség száma ismét emelkedett, nőtt az élelmiszerek utáni igény – ezt Európa keleti feléből szerzik be, mivel az egyre népesebb, városiasultabb nyugati rész nem képes magát ellátni (lásd! európai munkamegosztás).
anabaptista	újrakeresztelő irányzat; Münzer Tamás a vezetője; a német parasztháborúben vereséget szenvednek, felszámolják őket
antitrinitárius, unitárius	szentháromságtagadó irányzat, létrehozója Szervét Mihály

Next up

Description

Resource summary

Similar

	Created by Erzsébet Bosnyákné Szűcs over 6 years ago