Iliász

Page 1

Első ének: A dögvész, Akhilleusz haragja

Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét,

vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,

mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,

míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak

és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja,

attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva

Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

Miről szól az Iliász? Foglald össze egy mondatban!

És melyik égilakó uszitotta viszályra a kettőt?

Létó s Zeusz fia: mert neki gyúlt a királyra haragja,

s ártó vészt keltett a seregben; hulltak a népek:

mert ama Khrűszészt megsértette, az ő szent papját,

Átreidész: odajött az a fürge akháji hajókhoz,

végtelenül sok váltsággal megváltani lányát,

messzelövő Phoibosz koszorúját tartva kezében,

fönt aranyos botján, s kérlelte az összes akháj hőst,

Átreusz két sereget-tagoló sarját a leginkább:

"Átreidák s valamennyi remek-lábvértes akháj hős,

nektek az égilakók adják meg, hogy Priamosznak

várát feldúlván, haza épen térjetek innen,

csak szeretett lányom kérem, s ti vegyétek e díjat,

Zeusz sarját tisztelve, a messzelövő nagy Apollónt."

Erre helyeslően zúgtak fel az összes akhájok:

tiszteljék a papot, s tartsák meg a nagyszerű díjat;

mégsem tetszett így Agamemnón Átreidésznak,

rútul ráförmedt, elküldte goromba szavakkal:

"Hallod, öreg, ne találjalak én a nagyöblü hajóknál,

most se időzz hosszan, később se kerülj ide vissza:

úgy ne legyen, hogy e bot s isten koszorúja se véd meg.

Én a leányt nem adom ki, előbb utoléri az aggkor

messze hazájától, Argoszban, az én palotámban,

míg a szövőszéken szövöget, s velem ágyamat osztja;

menj hát, föl ne dühíts, hogy egészségben hazatérhess."

Így szólt ő; megijedt az öreg s hajlott a szavára;

hallgatagon haladott zsivajos tenger vize mellett,

majd, hogy messzevonult az öreg, sok imával esengett

büszke Apollónhoz, kinek anyja a széphaju Létó:

"Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz

az isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz,

Szmintheusz: hogyha neked kedves szentélyt betetőztem

bármikor is, ha kövér combját égettem ökörnek

vagy kecskének, e vágyam vidd most teljesedésbe:

könnyeimért az akhájokon állj bosszút nyilaiddal!"

Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Apollón:

jött az Olümposz csúcsairól, haragudva szivében,

íját s kétfödelű tegezét hordozva a vállán:

és a haragvó válla fölött csörrentek a vesszők

minden mozdulatára: közelgett, mint a sötét éj.

Majd a hajóktól messze leült, s röpitette a vesszőt:

rettenetes pengés hangzott, bongott az ezüst íj.

Kezdetben csak az öszvérekre s a fürge kutyákra

lőtte hegyes nyilait, de utána magára a népre:

szűntelen és sűrűn tetemek máglyái lobogtak.

Ki volt Létó és Zeusz fia?

Miért tört ki a görög seregben a dögvész ("hullottak a népek")?

Ki volt Khrűszész, és minek jött?

Hát csak kérdjünk meg valamely jóst vagy papot, álmok

fejtőjét is akár - hisz az is Zeusztól van, az álom -,

hogy megmondja, miért íly bosszús Phoibosz Apollón;

tán nem teljesitett fogadalmak vagy hekatombák

bántják; s hátha juhok, kiszemelt kecskék neki-szálló

füstjét kapva, kivánja a dögvészt innen elűzni."

Így szólt és le is ült; mire köztük szólani fölkelt

Kalkhász Thesztoridész, madarak legjobbszavu jósa,

ő, aki tudta, mi van, mi jön el, mi esett meg a múltban,

és ki hajón az akháj sereget Trójába vezette

jóstudományával, mit adott neki Phoibosz Apollón;

jóakarón szólalt meg köztük, ilyen szavakat szólt:

"Zeuszkedvelt Akhileusz, felszólítsz, hogy kijelentsem,

messzelövő nagy Apollónnak mi okozta haragját.

Én hát szólni fogok: de figyelj rám, s tégy nekem esküt,

hogy szóval, vagy akár kézzel megvédeni kész vagy.

Mert attól tartok, haragudni fog az, ki az összes

argosziak feje, és ki parancsol minden akhájnak.

Mert hisz erős a király, amikor gyengébbre neheztel:

mert a haragját aznap tán elfojtja magában,

bosszúját később mégis, míg nem viszi véghez,

őrzi szivében; ezért csak mondd meg, védeni fogsz-e."

Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt:

"Bármit tudsz, sose félj, bátran csak, mondd ki a jósszót;

mert Phoiboszra, akit Zeusz kedvel, s kit te imáddal

kérlelvén, Kalkhász, mutatod fel az isteni végzést,

senki se tudja, amíg én élek s látok a földön,

rád a hajók mellett súlyos kezeit fölemelni,

egy danaosz sem; akár Agamemnónt mondd, aki fennen

hirdeti most, hogy az összes akháj közt ő a legelső."

Hát nekibátorodott, s ezt mondta a tisztanevű jós:

"Nem fogadalmak bántják őt és nem hekatombák:

papja miatt haragos, kit semmibevett Agamemnón,

mert a leányt ki nem adta, s a díját el se fogadta.

Látod, ezért ad a Messzelövő kínt, s ád ezután is:

s addig a csúf dögvészt seregünktől messze nem űzi,

míg szerető apjának a szépszemü lányt ki nem adjuk

ingyen, díjtalanul, s Khrűszébe a szent hekatombát

nem hajtjuk: s akkor tán megbékítjük esengve."Iliász

Page 2